2015. május 2., szombat

Prológus

Prológus

Fireproof




- Soha többé ne gyere a közelembe! – ordítottam Bathre aki csak mosolyogva figyelte kiborulásom.
- Ne légy már ilyen! – akart végigsimítani karomon, de ellöktem magamtól hideg kezét, mire kedves arckifejezése hirtelen váltott át dühössé és indulatossá. Mikor ezt észrevettem gyorsan, fújtatva fújtam ki a levegőt, majd bőröndöm húzójához nyúltam és kifelé kezdtem húzni azt. – Nem hagyhatsz itt! – rántott vissza hirtelen Bath.
  - Mondtam, hogy hagyj békén! – üvöltöttem rá, mire megszeppent és elengedte a karomat, majd hátrébb lépett egyet. Csak bámultunk egymás szemébe, mintha várnánk valamire. Mondjuk arra, hogy én kimenjek. Vagy arra, hogy megcsókoljuk egymást. Hogy valaki lépjen. De mi csak álltunk ott. Hirtelen a bőröndömre vezettem tekintetem, majd újra Bathre. Végül felvettem a földre ejtett táskáimat a vállamra, lassan megfordultam és kimentem az ajtón. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, elkapott a végtelen magány érzése…
Ez a nagy veszekedés. Jesszus... Mire jó mindig ez? Folyton csak veszekszünk. De ennek vége. Szakítottunk. Többé semmi küzönk sincs egymáshoz. Ennek az oka pedig az, hogy Bath egy agresszív ember akinek ha valami kicsit is nem tetszik máris átvált arra a személyiségre,hogy fizikailag is bántja az embereket. De mégis... szeretem. Nem tudom elképzelni, hogy nélküle éljem le az életem hátralévő részét. Bár nem voltam boldog vele, mindig azt éreztette velem, hogy nélküle sem lennék az, így ez az érzés bennem ragadt és bárhogyan is próbálom kinevelni magamból, egyszerűen nem megy.
Mit csinálok? Azonnal vissza kell mennem hozzá. Nélküle nagy semmi vagyok. Maga az üresség. Nincs lakásom. Nincs állásom. Nincs pénzem. Nem mehetek sehova. A barátaim másik államban vannak. Mindent és mindenkit ott hagytam Bath miatt. Most pedig mindenki miatt hagyom itt Bathet. Igen! Ezt fogom tenni! Hazamegyek.
A nevem Christine Elizabeth Taylor. 19 éves vagyok és Amerikában, Indiana Polisban élek már 2 éve Bathhel. Bath a barátom, már 5 éve. Igen, 14 éves voltam, amikor járni kezdtünk. Ő akkor 16 volt. Eredetileg Írországban születtem, Dublinban. Édesanyám és Édesapám is él még és rettenetesen szeretem Őket. Van egy bátyám, Jack és egy húgom Chloe.

Most pedig haza kell mennem és szembe néznem mindazzal, amit elkövettem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése